Ma már szinte természetesnek vesszük, hogy egy ablakon redőny van, pedig ez nem volt mindig így. Az emberek kezdetektől fogva igyekeztek minél inkább komfortos környezetet biztosítani az épületeken belül azzal, hogy megpróbáltak védekezni a különböző időjárási viszontagságokkal szemben; ugyanakkor szükségük volt fényre is. Az ablakok fejlődésével, egy új problémával találták szemben magukat az emberek: ez pedig a nagy üvegfelületek eredményezte nagyobb felmelegedés, mely a nyári időszakokban okozott nagyobb kellemetlenséget. A különböző irodaházak és ipari épületek megjelenésével vált egyre sürgetőbbé a probléma megoldása a nagyméretű üvegfelületeknek és ablaknyílásoknak köszönhetően.
Először az úgynevezett zsalugátereket alkalmazták, melyek mozgatása nehézkesen működött, mivel maga az eszköz is nehéz volt. Zsalugáterek jellemzően a magas rangú, igényes épületeken voltak megfigyelhetőek.
A redőny születése egy Esslingen városából származó asztaloshoz köthető, tehát az első redőnyt Németországban készítették el az 1800 évek közepe felé. Ez a redőny lazán egymáshoz kapcsolódó falécekből épült, és egy fából készült tengelyre tekeredett fel. Ez a kezdetleges szerkezet tekinthető az első redőnynek, amit, azóta is esslingeni redőnynek neveznek a szakmában és azon kívül is.
Magyarországon a kiegyezés után terjedtek el a redőnyök, ekkor szinte minden korszerű megoldást bevezettek hazánkban. Minden jobb módú család szereltetett az ablakára redőnyt, Budapesten még ma is találhatunk ebből a korból maradt redőnyszerkezeteket, melyek fém sínben futnak fel és le. Majd a II. világháború idején csökkent a redőny népszerűsége, hiszen anyaghiány miatt nem tudtak olyan jó minőségű redőnyöket készíteni, mint azelőtt, így kereslete visszaesett.
A hatvanas-hetvenes évek fordulóján elkezdődtek a lakásépítések, így ismét növekedni kezdett a redőny kereslete. Az emberek egyre jobban megismerték a redőnyök előnyeit, hiszen ezek a szerkezetek nemcsak a hideg és meleg ellen védenek, hanem a biztonságosságban is jelentős szerepet játszanak. Az állami szektor által gyártott faredőnyök minősége elég alacsony volt, hiszen lucfenyőből gyártották őket. A magasabb minőségű redőnyöket - melyek borovi fenyőből készültek - csak független munkásoktól lehetett megszerezni.
Majd az 1970-es évek közepén betiltották a faredőnyök gyártását a takarékosságra hivatkozva, ezután kezdődött el a műanyag redőnyök gyártása. Nagy divatnak örvendett ez a redőny típus, sok helyen a teljesen ép fa szerkezeteket is lecserélték az ekkor még kezdetleges megjelenésű műanyag változatra. Az idő múlásával a műanyag redőny léceinek minősége, és megjelenése is fejlődött.
Magyarországon az igazi áttörés a nyolcvanas kilencvenes években volt, amikor egyre több német gyártmányú alapanyag került hazánkba. Ekkor nagymértékben javult a műanyag redőnyök minősége, emellett megjelentek az első alumínium redőnyök is. Ezeknek a redőnyöknek nagy előnye, hogy sokkal szélesebb felületek redőnyözését teszik lehetővé, és megjelenésük is sokkal esztétikusabb. Ezen kívül sokkal tartósabbak műanyag társaiknál, és motorizálhatóak is, ami főleg a mozgáskorlátozottaknak és az időseknek jelent nagy segítséget a redőnyök mozgatásában. A mai korban ez a redőny típus a legmodernebb és a legjobb, ami az árán is megmutatkozik. Így a jövőben valószínűleg ez a típus lesz a legelterjedtebb.
Ma már bármilyen ablakra, ajtóra lehet redőnyt szereltetni, választhatunk az anyaga, a színe, a típusa között, szinte bármilyen igényt meg lehet valósítani.